szil�cium egy k�miai elem.

1823-ban fedezte fel J�ns Jakob Berzelius. A szil�cium a peri�dusos rendszer 4. f�csoportj�ban tal�lhat� �s a f�lf�mek k�z� tartozik.

F�bb k�miai reakci�i:

Hidrog�nnel alkotott vegy�letei a foly�kony halmaz�llapot� szil�n (SiH4), mely �ngyullad�sra k�pes �s a diszil�n (SiH6) kiv�tel�vel g�z halmaz�llapot�ak (pl.: Si6H14 hexaszil�n). Halog�nekkel csak magas h�m�rs�kleten reag�l (SiX4), kiv�ve a fluort. Oxig�nnel reag�lva 600 oC felett szil�cium-dioxid , nitrog�nnel 1400 oC felett nitrid, sz�nnel 2000 oC felett karbid keletkezik. F�mekkel szilicidet alkot. V�zzel �s savval nem reag�l, de a l�gokban j�l old�dik. Berzelius szil�cium-dioxid �s magn�zium seg�ts�g�vel �ll�totta el� az elemi Si-t: SiO2 + 2 Mg = 2 MgO + Si

Felhaszn�l�sa, el�fordul�sa:

Az elemi szil�ciumot a f�mkoh�szatban �s a f�lvezet�-technik�ban k�l�nb�z� tisztas�gi fokozatokban hasznos�tj�k. A term�szetben elemi �llapotban egy�ltal�n nem, oxid�lt form�ban azonban megtal�lhat�: a m�sodik leggyakoribb elem a F�ld�n. A f�ldk�reg t�meg�nek egynegyed�t is a k�t�tt �llapot� szil�cium adja: kavics, homok, agyag, kova, kvarc alkot�eleme. Az �l�vil�gban a kovaszivacsok, kovamoszatok, zsurl�k, s�sok testfel�p�t�s�ben j�tszik fontos szerepet.

Az informatikai iparban a sz�m�t�g�pek processzorait (CPU) szil�cium lapk�k alkotj�k. A koh�szatban is fontos szerepet t�lt be: korr�zi��ll� ac�lok el��ll�t�s�hoz haszn�lj�k �tv�z�anyagk�nt.