Antoine Lavoisier
(1743-1794)

Elõsz� "A k�mia alapjai"-hoz*

Forr�s: Panopticon Lavoisier

Amikor az itt k�vetkezõ munk�ba kezdtem, mind�ssze azt az �rtekez�st akartam r�szletesebben megmagyar�zni, amelyet a Tudom�nyos Akad�mia 1787. �prilis hav�ban tartott nyilv�nos �l�s�n adtam elõ a k�miai nevez�ktan meg�j�t�s�nak �s t�k�letes�t�s�nek sz�ks�gess�g�rõl. Ezen munk�lkodva minden eddigin�l jobban �rz�keltem de Condillac abb� [1714–1780] k�vetkezõ maxim�inak igazs�g�t (mondatai a Logik�b�l �s n�h�ny m�s munk�j�b�l sz�rmaznak):

"Csak a szavak k�zeg�nek k�zvet�t�s�vel gondolkozunk. – A nyelvek val�di analitikus m�dszerek. – Az az algebra, amelyet mindenfajta kifejez�sben a legegyszerûbb, a legegzaktabb �s a lehetõ legjobb m�don alkalmaznak rendeltet�s�nek bet�lt�se �rdek�ben, egyszersmind nyelv �s analitikus m�dszer. – A gondolkod�s mûv�szete nem t�bb, mint  j�l megalkotott nyelv."

Mik�zben �gy v�ltem, hogy a nevez�ktan kialak�t�s�val foglalkozom, �s a k�miai nyelv t�k�letes�t�s�n k�v�l semmilyen c�lt nem tûztem magam el�, an�lk�l hogy megakad�lyozhattam vola, munk�m fokozatosan �talakult a k�mia alapjair�l sz�l� tanulm�nny�.

A nevez�ktan az�rt nem v�laszthat� el mag�t�l a tudom�nyt�l, mert a fizikai tudom�ny minden �g�nak h�rom dologb�l kell �llnia: a tudom�ny t�rgy�t k�pezõ t�nyek sor�b�l, a t�nyeket reprezent�l� fogalmakb�l �s a fogalmak kifejez�s�re szolg�l� szavakb�l. Egy pecs�t h�rom lenyomat�hoz hasonl�an a sz�nak l�tre kell hoznia a fogalmat, �s a fogalomnak le kell k�peznie a t�nyt. S mivel a fogalmak a szavak r�v�n õrizhetõk meg �s k�z�lhetõk, sz�ks�gk�ppen semmilyen tudom�ny nyelv�t sem t�k�letes�thetj�k a tudom�ny egyidejû t�k�letes�t�se n�lk�l; m�sr�szt a tudom�nyt sem t�k�letes�thetj�k a hozz� tartoz� nyelv vagy nevez�ktan t�k�letes�t�se n�lk�l. B�rmilyen biztosak legyenek is b�rmely tudom�ny t�nyei, s b�rmilyen helyes fogalmakat alkossunk is ezekrõl a t�nyekrõl, ha nincsenek olyan szavaink, amelyekkel ezek pontosan kifejezhetõk, csak hamis benyom�sokat k�z�lhet�nk m�sokkal.

A figyelmes olvas� a k�nyv elsõ r�sz�ben gyakran tal�l majd bizony�t�kot a fenti �szrev�telek igaz�ra. De miut�n munk�m sor�n olyan rendszerez�st kellett k�vetnem, amely l�nyeg�ben k�l�nb�zik az eddig publik�lt k�miai mûvekben elfogadott rendszerez�stõl, hely�nval� megmagyar�znom az erre k�sztetõ okokat.

A geometri�ban, s val�j�ban a tudom�ny minden �g�ban elfogadott maxima, hogy a vizsg�lat sor�n az ismert t�nyektõl kell az ismeretlenek fel� haladnunk. Kisgyermekkorban fogalmaink a hi�nyb�l fakadnak; a hi�ny �rzete hozza l�tre a kiel�g�l�st ny�jt� t�rgy fogalm�t. Ily m�don az �rzetek, �szlel�sek, elemz�sek sor�b�l szukcessz�v fogaloml�ncolat keletkezik, amely �gy kapcsol�dik �ssze, hogy a gondos megfigyelõ az emberi tud�s �sszess�g�nek rendj�t �s kapcsolat�t visszafejtheti egy bizonyos pontig.

Amikor b�rmely tudom�ny tanulm�nyoz�s�ba kezd�nk, a tudom�ny tekintet�ben a gyermekhez hasonl� helyzetben vagyunk; s az az �t, amelyen haladnunk kell, pontosan olyan, mint amilyet a term�szet k�vet a gyermekek fogalmainak kialakul�sakor. A gyermek fogalma puszt�n �rzettel keltett hat�s; egy fizikai tudom�ny tanulm�nyoz�s�nak kezdet�n ugyan�gy nem fogalmat kell alkotnunk, hanem egy k�s�rlet vagy egy �szlel�s sz�ks�gszerû k�vetkezm�ny�t �s k�zvetlen hat�s�t kell meg�llap�tanunk. Ugyanakkor az, aki tudom�nyos p�ly�ra l�p, sokkal kedvezõtlenebb helyzetben van az elsõ fogalmait kialak�t� gyermekn�l. A term�szet a gyermeknek t�bbf�le m�dot ad azoknak a hib�knak a kik�sz�b�l�s�re, amelyeket az õt k�r�lvevõ t�rgyak haszn�nak vagy k�r�nak meg�llap�t�s�ban elk�vethet. �t�leteit minden alkalommal korrig�lja a tapasztalat; a hi�ny �s a f�jdalom a hib�s �t�let sz�ks�gszerû k�vetkezm�nye, a kiel�g�l�s �s az �r�m a helyes �t�let�. Ilyen mesterek vezet�s�vel inform�ci�ink nem vallhatak kudarcot; ha a hi�ny �s a f�jdalom a helytelen viselked�s k�vetkezm�nye, gyorsan megtanuljuk a helyes gondolkod�st.

A tudom�nyok tanulm�nyoz�sa �s gyakorl�sa sor�n ez m�sk�pp van; t�ves �t�leteink sem l�t�nket, sem boldogul�sunkat nem befoly�solj�k, �s semmilyen fizikai sz�ks�glet nem k�nyszer�t a helyesb�t�s�kre. A fant�zia azonban, mely mindig az igazs�g hat�rain t�l barangol, az egoizmussal �s azzal az �nbizalommal p�rosulva, melyet oly sz�vesen bocs�tunk meg, olyan k�vetkeztet�sek levon�s�ra k�sztet, amelyek nem sz�rmaznak k�zvetlen�l a t�nyekbõl; �gy bizonyos m�rt�kben �nmagunk f�lrevezet�s�ben v�lunk �rdekeltt�. Ez�rt semmik�ppen sem csoda, hogy a fizika tudom�ny�ban a k�vetkeztet�sek levon�sa helyett sokszor �lnek feltev�sekkel. Ezek a feltev�sek egyik korr�l a m�sikra sz�llnak, nagyobb s�lyt nyernek a tekint�lyek t�mogat�sa nyom�n, s v�g�l m�g a b�lcsek is alapigazs�gk�nt fogadj�k  el õket.

Az eff�le hib�k megelõz�s�nek – s ha m�r l�trej�ttek, korrig�l�suknak – egyetlen m�dja, hogy gondolkod�sunkat, amennyire csak lehet, kord�ban tartjuk �s egyszerûs�tj�k. Ez teljes m�rt�kben tõl�nk f�gg, �s semmibev�tele hib�ink egyetlen forr�sa. Csak a t�nyekben b�zhatunk meg. Ezeket a term�szet t�rja el�nk �s nem csaphatnak be. Gondolkod�sunkat minden esetben k�s�rlettel kell ellenõrizn�nk, �s csak a k�s�rlet �s �szlel�s term�szetes �tj�n kereshetj�k az igazs�got. �gy a matematikusok az adatok puszta rendez�s�vel kapj�k meg egy probl�ma megold�s�t, �s ha gondolkod�sukat ilyen egyszerû l�p�sekre bontj�k, olyan mag�t�l �rtetõdõ k�vetkeztet�sekhez jutnak, hogy soha nem t�vesztik szem elõl az õket vezetõ nyilv�nval�s�got.

Eme igazs�gokr�l m�lyen meggyõzõdve annak a t�rv�nynek vetettem magam al�, hogy mindig az ismerttõl az ismeretlen fel� haladjak, soha ne vonjak le semmilyen k�vetkeztet�st, amely nem k�vetkezik k�zvetlen�l �s sz�ks�gszerûen az �szlel�sbõl vagy a k�s�rletbõl, s a t�nyeket �s a belõl�k levonand� k�vetkeztet�seket mindig �gy rendezzem el, hogy azok, akik kezdõk a k�mia tanulm�nyoz�s�ban, alaposan �s min�l k�nnnyebben meg�rthess�k õket. Ez�rt el kellett t�rnem a k�miai kurzusok �s �rtekez�sek szok�sos sorrendj�tõl; mert ezek mindig ismertnek t�telezik fel a tudom�ny alapelveit, amelyeket a tanul�nak vagy az olvas�nak egy�ltal�n nem kell tudnia, am�g az egym�st k�vetõ fejezetekben el nem magyar�zz�k õket. Majdnem mindig az anyag elemeinek t�rgyal�s�val, az affinit�si t�bl�zatok magyar�zat�val kezdik a tan�t�st an�lk�l, hogy a k�mia alapvetõ jelens�geit m�r a kezdet kezdet�n megismertetn�k: olyan kifejez�seket haszn�lnak, amelyeket nem defini�ltak, �s azokt�l v�rj�k el, hogy �rts�k a tudom�nyt, akiket �ppen most kezdtek tan�tani. Be kell l�tni, hogy az elsõ kurzus sor�n a k�mi�nak csak nagyon kis r�sze saj�t�that� el, az elsõ idõszak alig elegendõ arra, hogy a tudom�ny nyelve ismerõss� v�lj�k a f�lnek, vagy a berendez�sek ismerõss� v�ljanak a szemnek. Majdnem lehetetlen, hogy valakibõl h�rom-n�gy �ves �lland� elm�lyed�sn�l hamarabb legyen k�mikus.

Ezek a neh�zs�gek ink�bb a tan�t�s m�dj�b�l, semmint a t�rgy term�szet�bõl fakadnak, �s hogy elker�ljem õket, �j k�miai rendszerez�st alkalmaztam, amely meg�t�l�sem szerint jobban megfelel a term�szet rendj�nek. Elismerem azonban, hogy mik�zben az egyik neh�zs�get igyekeztem elker�lni, m�s probl�m�kba bonyol�dtam, s ezek n�melyik�t nem siker�lt megoldanom; meg vagyok azonban gyõzõdve, hogy ezek nem az �ltalam alkalmazott rendszerbõl erednek, hanem ink�bb azoknak a hi�nyoss�goknak a k�vetkezm�nyei, amelyektõl a k�mia m�g ma is szenved. Ebben a tudom�nyban m�g sok t�tong� szakad�k t�ri meg a t�nyek sor�t, �s gyakran rendk�v�l neh�z �sszeegyeztetni a t�nyeket. A geometri�t�l elt�rõen a k�mia nem teljesen kidolgozott tudom�ny, amelynek r�szei szorosan kapcsol�dnak egym�shoz. Jelenlegi halad�sa azonban olyan gyors, �s az �j elm�let alkalmaz�s�val a t�nyek olyan �rvendetesen rendezõdtek el, hogy okkal rem�lhetj�k: m�g a mi idõnkben megk�zel�theti annak a t�k�letess�gnek a legmagasabb fok�t, amelyre k�pes.

Att�l a szigor� t�rv�nytõl, hogy nem vonhat� le olyan k�vetkeztet�s, amelyet nem indokolnak t�k�letesen a k�s�rletek, �s hogy a t�nyek hi�nya soha nem p�tolhat�, soha nem t�rtem el, s enn�lfogva ebben a munk�ban nem foglalkoztam a k�mi�nak azzal az �g�val, amely az affinit�sokat t�rgyalja, b�r a k�mia �sszes ter�lete k�z�l tal�n ezt alapozt�k meg a legink�bb sz�m�t�sokkal, mert t�k�letesen szisztematikus t�rgyal�sra reduk�l�dott. Geoffroy, Bergman, Scheele, de Morveau, Kirwan urak �s sokan m�sok sz�mos t�nyt gyûjt�ttek �ssze, s az eredm�nyek csak megfelelõ rendez�sre v�rnak; az alapvetõ adatok azonban m�g mindig hi�nyoznak, vagy legal�bbis ezeket az adatokat vagy nem defini�ltuk kellõk�ppen, vagy nem bizony�tottuk elegendõen ahhoz, hogy a k�mia ily fontos �g�nak alapj�v� v�lhassanak. Az affinit�sok vagy v�lasztott vonz�sok tudom�nya ugyanazt a helyet foglalja el a k�mia t�bbi �g�val szemben, mint a magasabb vagy transzcendent�lis geometria az egyszerûbb �s elemi r�sszel szemben; s helytelennek tartottam, hogy azokat az egyszerû �s vil�gos elemeket, amelyeket olvas�im nagyobbik h�nyada hitem szerint k�nnyen meg�rt majd, azok k�z� a tiszt�zatlan probl�m�k k�z� illesszem, amelyek m�g mindig jelen vannak a k�miai tudom�ny eme igen hasznos �s sz�ks�ges �g�ban.

Tal�n az egoizmus – an�lk�l, hogy �szrevettem volna – m�g ink�bb t�pl�lja ezt a v�lem�nyt. De Morveau �r most jelenteti meg Affinit�s c�mû cikk�t a Methodical Encyclopedi�ban, s egyn�l t�bb okom is van arra, hogy ne kezdjek abba a munk�ba, amellyel õ foglalkozik.

K�ts�gtelen�l meglepet�s lesz, hogy a k�mia elemeirõl sz�l� tanulm�ny nem szentel fejezetet az anyagot alkot� elemi r�szeknek; itt ragadom meg az alkalmat, hogy megjegyezzem: az az elõszeretet, amellyel a term�szetben tal�lhat� testeket h�rom vagy n�gy elemre vezetik vissza, a g�r�g filoz�fusok r�nk hagyott elõ�t�let�bõl fakad. Az az elk�pzel�s, hogy a term�szet �sszes ismert anyag�t n�gy elem alkotja v�ltoz� ar�nyban, puszta hipot�zis, s j�val azelõtt fogalmaz�dott meg, hogy a k�s�rleti filoz�fia vagy a k�mia elsõ alapelveit megalkott�k volna. Akkor, a t�nyek hi�ny�ban, rendszereket alkottak; mi, akik t�nyeket sorakoztatunk fel, k�szek vagyunk ezek elvet�s�re, ha nem felelnek meg a t�nyeknek, vagy elõ�t�letek. A hum�n filoz�fia eme atyjainak tekint�lye m�g sokat nyom a latban, s okkal f�lhet�nk att�l, hogy a k�vetkezõ gener�ci�kra is r�nehezedik.

Igen figyelemrem�lt�, hogy a n�gy elem tan�t t�mogat�, sz�mos filozofikus k�mikus dac�ra nem egy olyan k�mikus van, aki a t�nyek nyom�n t�bb elemet is bevezetett elm�let�be. Az elsõ k�mikusok, akik a betûk �jj�sz�let�se ut�n �rtak, a k�nt �s a s�t elemi anyagnak tekintett�k, amely sz�mos anyag alkot�r�sze, ez�rt nem n�gy, hanem hat elemet fogadtak el. Becher h�romf�le f�ldet t�telezett fel, �s �gy v�lte. hogy a k�l�nb�zõ f�mes anyagok ezek elt�rõ ar�ny� kombin�ci�b�l keletkeznek. Stahl m�dos�totta ezt a rendszert, majd a k�mikusok hasonl� v�ltoztat�sokat �s bõv�t�seket v�geztek vagy k�pzeltek el. Az eml�tett k�mikusok mind az �let�k folyam�n uralkod� korszellem hat�sa alatt �lltak, amely megel�gedett a bizony�t�kok n�lk�li kijelent�sekkel, vagy legal�bbis gyakran bizony�t�kk�nt fogadta el a legkisebb val�sz�nûs�get, amelyet nem t�masztott al� a modern filoz�fia �ltal megk�vetelt szigor� elemz�s.

Ami az elemek sz�m�r�l �s term�szet�rõl mondhat�, v�lem�nyem szerint teljes m�rt�kben metafizikai fejteget�sek t�rgya. A t�ma hat�rtalanul sok probl�m�t vet fel, ezek ezerf�lek�ppen is megoldhat�k �s minden val�sz�nûs�g szerint nem egy k�z�l�k �sszhangban van a term�szettel. Ez�rt csak annyit fûz�k ehhez a t�rgyhoz, hogy ha az elem sz�val az anyagot alkot� egyszerû �s oszthatatlan atomokat akarjuk kifejezni, rendk�v�l val�sz�nû, hogy semmit sem tudunk r�la; de ha az elemekkel vagy a testek princ�piumaival annak az utols� pontnak a fogalm�t fejezz�k ki, ameddig az elemz�s k�pes elmenni, az �sszes olyan anyagot el kell fogadnunk elemk�nt, amelyre a testeket, b�rmely m�dszerrel, le tudjuk bontani. Nincs jogunk hat�rozottan kijelenteni, hogy azok az anyagok, amelyeket egyszerûnek tekint�nk, nem �llhatnak k�t vagy ak�r t�bb princ�piumb�l; de miut�n ezek a princ�piumok nem v�laszthat�k sz�t, vagy ink�bb mivel eddig nem fedezt�k fel a sz�tv�laszt�suk m�dj�t, egyszerû anyagokk�nt jelennek meg elõtt�nk, �s addig, am�g k�s�rlet vagy �szlel�s nem bizony�tja, nem kell feltenn�nk, hogy �sszetettek.

A k�miai fogalmak fejlõd�s�t illetõ al�bbi megjegyz�sek term�szetesen azokra a szavakra vonatkoznak, amelyek ezeket a fogalmakat kifejezik. Att�l a munk�t�l vez�relve, amelyet az 1787-dik �vben de Morveau, Berthollet �s de Fourcroy urakkal v�gezt�nk a k�miai nevez�ktanon, megk�s�reltem az egyszerû testeknek – amennyire csak lehetett – egyszerû nevet adni, s emiatt term�szetesen az egyszerû testeket kellett elõsz�r elnevezni. Minden olyan anyagi nevet meg kellett tartanunk, amelyet m�r r�g�ta ismertek a vil�gon, �s csak k�t esetben �lt�nk a v�ltoztat�s szabads�g�val; elõsz�r azoknak az anyagoknak az eset�ben, amelyeket �jonnan fedeztek fel, �s m�g nem kaptak nevet vagy legal�bbis csak r�vid ideje ismert�k õket s neveiket nem szentes�tette a nyilv�noss�g; m�sodj�ra akkor, amikor a r�gebben vagy �jabban elfogadott nevek nyilv�nval�an hamis fogalmakat fejeztek ki, amikor a nevek az anyagokat elt�rõ, esetleg ellent�tes tulajdons�g� anyagokkal
kevert�k �ssze. Ebben az esetben nem haboztunk a r�gi nevet �jjal helyettes�teni, s t�bbnyire a g�r�g nyelvbõl k�lcs�n�zt�nk szavakat. Igyekezt�nk, hogy a szavak az anyagok leg�ltal�nosabb �s legjellemzõbb tulajdons�gait fejezz�k ki, ami r�ad�sul seg�ts�get ny�jt a kezdõknek, akik nehezebben jegyzik meg az �j sz�t, ha nincs �rtelme, �s �gy kor�n hozz�szoknak ahhoz is, hogy ne fogadjanak el olyan sz�t, amely nem kapcsol�dik hat�rozott fogalomhoz.

Azoknak a testeknek, amelyek t�bb egyszerû anyag egyes�l�s�bõl k�pzõdnek, �j neveket adtunk az anyagok term�szet�nek figyelembev�tel�vel; de minthogy a kettõs [k�tkomponensû] vegy�letek  sz�ma m�r most is igen jelentõs, csak oszt�lyoz�ssal ker�lhett�k el a zavart. A fogalmak term�szetes rendje szerint az oszt�ly vagy nemzets�g neve az egyedek nagy sz�m�nak k�z�s tulajdons�g�t fejezi ki: a fajok neve ellenben csak az egyedek megk�l�nb�ztetett minõs�g�re utal.

Ezek a k�l�nbs�gek nem puszt�n metafizikusak, ahogy egyesek tal�n gondolj�k, hanem a term�szetben gy�kereznek. "A gyermeket", mondja de Condillac abb�, "megtan�tj�k, hogy f�nak nevezze az elsõ p�ld�nyt, amelyet mutatnak neki. A k�vetkezõ fa ugyanazt a fogalmat jelen�ti meg, �s a gyermek ugyanazt a nevet adja neki. Hasonl�an j�r el a harmadik �s a negyedik esetben, m�g v�g�l a fa sz�t, amelyet elõsz�r egyetlen egyedre alkalmazott, egy oszt�ly vagy egy nemzets�g megnevez�s�re haszn�lja majd, elvont fogalomk�nt, mely �ltal�ban az �sszes f�t mag�ban foglalja. De amikor a gyermek megtanulja, hogy nem minden fa szolg�l ugyanarra a c�lra, nem mind hoz egyforma gy�m�lcs�t, hamarosan azt is megtanulja, hogy jellegzetes, egyedi nevekkel k�l�nb�ztesse meg õket." Minden tudom�nynak –  �s term�szetesen a k�mi�nak is – ez a logik�ja.

A savak p�ld�ul k�t, �ltalunk egyszerûnek tartott anyagb�l �llnak; az egyik hordozza a savass�got, �s minden savban k�z�s, ez�rt az oszt�lyt vagy a nemzets�get errõl az anyagr�l kell elnevezni; a m�sik minden sav eset�ben saj�tos, �s a savat megk�l�nb�zteti a t�bbitõl, teh�t a fajt errõl az anyagr�l kell elnevezni. De a savak t�bbs�g�ben a k�t alkot�elem, a savas�t� princ�pium �s amit savas�t, k�l�nb�zõ ar�nyokban jelenhet meg, s �gy az egyens�ly vagy a tel�tetts�g �sszes lehets�ges fokozat�t l�trehozza. Ez a helyzet a k�nsav �s a k�nessav eset�ben [k�n-tiroxid, k�n-dioxid]; ugyanannak a savnak a k�t �llapot�t a jellegzetes n�v v�gzõd�s�nek megv�ltoztat�s�val jelezt�k [franci�ul acide sulfurique, illetve acide sulfureux].

A levegõ �s a tûz k�z�s hat�s�nak kitett f�mes anyagok elvesz�tik f�mes csillog�sukat, s�lyuk megnõ �s f�ldszerûv� v�lnak. Ebben az �llapotban, a savakhoz hasonl�an, tartalmaznak egy mindannyiukban k�z�s �s egy saj�tos princ�piumot. Ez�rt ugyan�gy helyesnek tartottuk a k�z�s princ�piumb�l levezethetõ gyûjtõn�v alatt oszt�lyba sorolni õket; erre c�lra az oxid kifejez�st fogadtuk el, �s annak a f�mnek a nev�vel k�l�nb�ztetj�k meg az anyagokat, amelyhez a k�z�s princ�pium tartozik.

Az �ghetõ anyagok a savak �s a f�moxidok k�z�tt jellegzetes, egyedi princ�piumok, ugyanakkor sz�mos anyag k�z�s princ�piumaiv� is v�lhatnak. Sok�ig csak a k�ntartalm� vegy�leteket ismert�k ilyennek. Most m�r azonban Vandermonde, Monge �s Berthollet urak k�s�rleteibõl tudjuk, hogy a fasz�n vegy�lhet a vassal �s tal�n t�bb m�s f�mmel is, �s a megfelelõ ar�nyok szerint ac�l stb. keletkezhet. Pelletier �r k�s�rleteibõl hasonl�k�ppen tudjuk, hogy a foszfor sok f�mes anyaggal vegy�lhet. Ezeket a k�l�nb�zõ vegy�leteket a k�z�s anyagb�l vett gyûjtõnevek alatt soroltuk oszt�lyokba, s a v�gzõd�s erre az anal�gi�ra utal, m�g a megk�l�nb�ztetõ n�v minden esetben a saj�tos anyag nev�bõl sz�rmazik.

A h�rom egyszerû anyagb�l �ll� testek nevez�ktana m�g nagyobb neh�zs�get okozott, nemcsak a sz�moss�guk miatt, hanem elsõsorban az�rt, mert alkot� princ�piumaik term�szet�t nem fejezhetj�k ki �sszetettebb nevek n�lk�l. Ebbe az oszt�lyba tartoznak p�ld�ul a s�k, amelyekn�l tekintetbe kellett venni: 1-sz�r a mindben k�z�s savas�t� princ�piumot, 2-szor a saj�tos savat alkot�, savas�that� princ�piumot, 3-szor a s�s, f�ldszerû vagy f�mes b�zist, amely meghat�rozza a s� egyedi fajt�j�t. Itt minden s�oszt�ly nev�t az oszt�ly minden egyed�ben k�z�s, savas�that� princ�pium nev�bõl vezett�k le, �s az egyes fajokat a r�juk jellemzõ s�s, f�ldszerû vagy f�mes b�zis nev�vel k�l�nb�ztett�k meg.

A h�rom princ�piumb�l �ll� s� a princ�piumok ar�ny�nak puszta elt�r�se miatt h�rom k�l�nb�zõ �llapotot vehet fel. Az �ltalunk elfogadott nevez�ktan hib�s lenne, ha ezeket a k�l�nb�zõ �llapotokat nem fejezn� ki; az �llapotok jel�l�s�t fõk�nt a k�l�nb�zõ s�k azonos �llapot�ra egy�ntetûen alkalmazott v�gzõd�s v�ltoztat�saival �rt�k el.

�sszefoglalva: eljutottunk oda, hogy m�r mag�b�l a n�vbõl is azonnal meg�llap�that�, hogy melyik az az �ghetõ anyag, amely valamely vegy�letbe bel�p, ez az anyag vegy�l-e a savas�t� princ�piummal �s milyen ar�nyban, milyen �llapotban van a sav, milyen b�zissal egyes�l, pontos-e a tel�tetts�g, esetleg a sav vagy a b�zis f�l�slegben van.

K�nnyen felt�telezhetõ, hogy mindezt a c�lt nem �rhett�k el �gy, hogy n�h�ny esetben el ne t�rj�nk a bevett szok�st�l, �s el ne fogadjunk olyan kifejez�seket, amelyek elsõ pillant�sra esetlennek vagy otromb�nak tûnnek. De �gy v�lt�k, hogy a f�l gyorsan megszokja az �j szavakat k�l�n�sen akkor, ha �ltal�nos �s �sszerû rendszerhez tartoznak. Ugyanakkor sok kor�bban haszn�lt n�v, p�ld�ul az algaroth [SbOCl], az alembroth [Hg₂(NH₄)₂Cl₄^.H₂O], a pompholix [ZnO], a mar� v�z, a turpeth [HgSO₄·2HgO], a colcotar [Fe₂O₃] �s sok m�s n�v nem kev�sb� otromba �s szokatlan. Ezek a nevek jelentõs gyakorlat �s mem�ria birtok�ban kapcsolhat�k csak a megfelelõ anyagokhoz, k�l�n�sen pedig a helyes vegy�letoszt�lyokhoz. Az oleum tartari [K₂CO₃ tel�tett oldata], az oleum vitrioli [vagy vitriololaj: t�m�ny k�nsavoldat], az arz�nvaj [AsCl₃], az antimonvaj [SbCl₃], a cinkvir�g [ZnO] stb. m�g helytelenebb, mert hamis fogalmakat sugall, hiszen az �sv�nyok birodalm�ban, k�l�n�sen pedig a f�mek oszt�ly�ban nincs vaj, olaj vagy vir�g; teh�t az ilyen f�lrevezetõ neveket viselõ anyagok igazi m�rgek.

Amikor a k�miai nevez�ktanr�l sz�l� tanulm�nyunkat megjelentett�k, az a szemreh�ny�s �rt benn�nket, hogy megv�ltoztattuk mestereink nyelv�t, melyet tekint�ly�kkel t�ntettek ki, s r�nk hagytak. De a kifog�sol�k elfelejtett�k, hogy maga Bergman �s Macquer biztatott benn�nket az �j�t�sra. A tud�s uppsalai professzor, Bergman �r, nem sokkal a hal�la elõtt level�ben azt hagyta meg de Morveau �rnak, hogy ne k�m�lje a helytelen neveket; a tud�sok mindig is tud�sok lesznek, a tudatlanok ann�l hamarabb tanulnak.

Jelen munk�mat �rheti egy tal�n megalapozottabb kifog�s is, miszerint nem vettem figyelembe elõdeim v�lem�ny�t, s a m�sok v�lem�ny�nek vizsg�lata helyett csak a saj�tomat fejtettem ki. Ily m�don nem lehettem olyan m�lt�nyos koll�g�immal �s m�g ink�bb a k�lf�ldi k�mikusokkal szemben, mint szerettem volna. De k�ny�rg�m, az olvas� l�ssa be, hogy ha egy bevezetõ munk�t id�zetek sokas�g�val t�mtem volna tele, ha a tudom�ny t�rt�net�nek �s a tud�sok munk�inak hosszas elemz�s�re ragadtattam volna magam, szem elõl t�vesztettem volna a magam el� tûz�tt c�lt, �s olyan munk�t �rtam volna, amelynek olvas�sa rendk�v�l f�rasztotta volna a kezdõket. Az alapokat t�rgyal� tanulm�nyban nem a tudom�ny vagy az emberi gondolkoz�s t�rt�net�t kell t�rgyalnunk: csak az egyszerûs�g �s a vil�goss�g lehet a c�lunk, �s mindent, ami a tanul� figyelm�t elvonhatja, a legnagyobb gondoss�gal kell t�voltartanunk; ez olyan �t, amelyet mind sim�bbra kell egyengetn�nk, �s meg kell k�s�reln�nk, hogy minden akad�lyt elt�vol�tsunk r�la, amely feltart�ztathat. A tudom�nyok, term�szet�kbõl ad�d�an, el�g sok neh�zs�get hoznak felsz�nre; ne szapor�tsuk idegen probl�m�kkal a sz�mukat. De emellett a k�mikusok k�nnyen meg�rtik, hogy munk�m elsõ r�sz�ben nagyon kev�s haszn�t veszem azoknak a k�s�rleteknek, amelyeket nem magam v�geztem el: ha b�rmikor a n�v eml�t�se n�lk�l id�zem Berthollet �r, Fourcroy �r, de la Place �r, Monge �r �s �ltal�ban azoknak a k�s�rleteit vagy elk�pzel�seit, akiknek szempontjai megegyeznek az eny�mekkel, annak tudhat� be, hogy a gyakori tal�lkoz�sok, valamint eszm�ink, �szlel�seink �s gondolkod�sm�dunk k�zl�s�nek szok�sa nyom�n k�z�s gondolatok alakultak ki, �s az ember gyakran nehezen ismeri fel a saj�tj�t.

Ama rendszerez�sre vonatkoz� megjegyz�seim, amelyet k�vetendõnek tartottam a bizony�t�kok �s a fogalmak csoportos�t�sakor, csak a munka elsõ r�sz�t �rintik. Csak ez tartalmazza az �ltalam elfogadott tanok �ltal�nos �sszegz�s�t, �s ezt a r�szt elemi szinten k�v�ntam meg�rni.

A m�sodik r�sz fõk�nt a semleges s�k nevez�ktan�nak t�bl�zatait tartalmazza. Ezekhez csak �ltal�nos magyar�zatokat fûztem azzal a c�llal, hogy megmutassam a k�l�nf�le ismert savak elõ�ll�t�s�nak legegyszerûbb elj�r�sait. Ebben a r�szben semmit sem tekinthetek saj�t eredm�nyemnek, s a k�l�nb�zõ szerzõk munk�iban le�rt folyamatok nagyon r�vid �sszefoglal�s�t ny�jtom.

A harmadik r�szben r�szletesen ismertetem a modern k�mia �sszes mûvelet�t. R�g�ta gondolom, hogy sz�ks�g van ilyenfajta munk�ra, s meg vagyok arr�l gyõzõdve, hogy nem lesz haszontalan. A k�s�rleti m�dszereket – k�l�n�sen a modern k�mi�ban – nem ismerik kellõk�ppen; ha az Akad�mi�nak beny�jtott �rtekez�seimben r�szletesebben le�ram volna a k�s�rleti mûveleteket, val�sz�nûleg jobban meg�rtettem volna magam, �s a tudom�ny gyorsabban fejlõd�tt volna. A harmadik r�szben t�rgyalt anyag elrendez�se csaknem tetszõlegesnek tûnt nekem; az egyes fejezetekben csak azokat a mûveleteket rendeztem oszt�lyokba, amelyek a legink�bb kapcsol�dtak egym�shoz. Aligha kell megjegyeznem, hogy ezt a r�szt semmilyen m�s munk�b�l nem vehettem �t, �s a legfontosabb t�m�kban csak saj�t k�s�rleteimre t�maszkodhattam.

Az elõsz�t de Condillac abb� n�h�ny �szrev�tel�vel z�rom, amely v�lem�nyem szerint igen hûen le�rja a k�mia nem is oly r�gi �llapot�t. Ezek az �szrev�telek m�s t�rgyra vonatkoznak, de nem vesz�tenek �rt�k�kbõl, ha alkalmaz�suk hely�nval�nak tûnik.

"Ahelyett, hogy a megismerni k�v�nt dolgokat megfigyelt�k volna, ink�bb elk�pzelt�k õket. Az egyik rosszul megalapozott feltev�stõl a m�sikig haladva v�g�l megt�vesztett�k magunkat a hib�k sokas�g�val. Ezek a hib�k elõ�t�letekk� v�ltak �s – term�szetesen – alapelvekk�nt fogadtuk õket el, s �gy egyre jobban megt�vesztett�k magunkat. Gondolkod�sm�dunk is k�ptelen; rosszul haszn�ljuk azokat a szavakat, amelyeket nem �rt�nk, �s ezt a gondolkod�s mûv�szet�nek nevezz�k. Amikor a dolgok ilyen m�retet �ltenek, amikor a hib�k ennyire felgy�lemlenek, csak egyetlen gy�gym�d van a gondolkod�s rendj�nek helyre�ll�t�s�ra: mindent el kell felejteni, amit tanultunk, fogalmainkat vissza kell vezetni forr�sukhoz, v�gig kell k�vetn�nk keletkez�s�k l�ncolat�t, �s, ahogy az �n Lord Bacon-�m mondja, �jra kell alkotni az emberi �rtelmet."

"Ez a gy�gym�d egyre nehezebb� v�lik, amint egyre tanultabbnak v�lj�k magunkat. Nem kellene mindenkinek meg�rtenie a legvil�gosabb, a legpontosabb �s a legink�bb rendszerezett tudom�nyos munk�kat? Val�j�ban azok, akik soha semmit nem tanultak, jobban meg fogj�k õket �rteni azokn�l, akik sokat tanultak, �s m�g jobban azokn�l, akik sokat �rtak."

Az �t�dik fejezet v�g�n de Condillac abb� hozz�fûzi: "De a tudom�nyok v�g�l is haladtak, mert a filoz�fusok nagyobb figyelmet szenteltek az �szlel�snek, �s olyan pontoss� tett�k nyelv�ket, amilyen pontoss�got �szlel�seikben alkalmaztak: nyelv�k jav�t�sa nyom�n jobban gondolkoznak."