K�z�pkor

  2007.02.27. 17:00

Fiziol�giai fejteget�sek
azokat a k�s�rleteket illetõen, amelyekkel a n�gy peripatetikus elemet vagy a kevert testek h�rom k�miai [alk�miai] princ�pium�t szok�s bizony�tani

...

Elsõ r�sz

... Philoponus �s Themistius hamarosan a hasonl� tulajdons�gokat eg�sz�tette ki, viszonozva az udvarias gesztust.  Eleutherius ebben az elfoglalts�gban tal�lta �ket, �s hogy elej�t vegye a tov�bbi id�pazarl�snak, mert nem akartak sok id�t elvesztegetni, eml�keztette �ket arra, hogy udvariaskod�s helyett az �rvekkel kellene ink�bb t�r�dni�k. Ezut�n Carneadeshez fordult, nem csek�ly �r�m (mondta), hogy a szerencse ma este idevez�relt. Hiszen �ppen abban a t�rgyban gy�t�rtek r�g�ta k�ts�gek, amelyet meg akartok vitatni. �s mivel egy ilyen fontos k�rd�sr�l most azok besz�lnek, akik nagyon elt�r� v�lem�nyt vallanak r�la, de annyira keresik az igazs�got, hogy k�szek elfogadni, b�rki, b�rmilyen k�r�lm�nyek k�z�tt t�rja is el�j�k, csak azt �g�rhetem, hogy miel�tt elv�ln�nk egym�st�l, vagy a k�ts�geimet vesz�tem el, vagy azt a rem�nyemet, hogy ezek a k�ts�gek valaha megszûnnek. Eleutherius nem tartott itt sz�netet, hanem, hogy megel�zze a v�laszt, csaknem ugyanazzal a l�legzettel folytatta, nem kev�ss� �r�l�k annak, hogy ez alkalommal ink�bb a k�s�rletekhez, semmint a szillogizmusokhoz ragaszkodtok. Mert �n, k�ts�gtelen�l hozz�tok hasonl�an, m�r r�gen megfigyeltem, hogy azok a dialektikus ravaszkod�sok, amelyeket a skolasztikusok el�szeretettel haszn�lnak a fiziol�giai rejt�lyekre, ink�bb az � elm�ss�g�k fitogtat�s�ra szolg�lnak, semmint az igazs�got kutat�k tud�s�nak gyarap�t�s�ra vagy k�ts�geik eloszlat�s�ra. Ezek a megt�veszt� okoskod�sok gyakran zavarba ejtik, n�ha eln�m�tj�k, s csak ritk�n el�g�tik ki az embert. Olyanok, mint a bûv�sztr�kk�k; nem is k�ts�ges, hogy becsapnak, b�r az ember sokszor nem tudja, hogyan szedt�k r�. Ez�rt �gy v�lem, igen b�lcsen teszitek, ha a jelen k�rd�s tekintet�ben azokat a jelens�geket vizsg�lj�tok, amelyeket k�s�rletek t�rnak fel, k�l�n�sen az�rt, mert �rz�keinket, amelyek r�v�n oly sokat tudunk a testi dolgokr�l, megt�vesztheti, ha a messzire men� �s elvont k�vetkeztet�st h�vjuk seg�ts�g�l, amikor meg akarjuk ismerni, melyek azoknak az �rz�kelhet� dolgoknak az �rz�kelhet� komponensei, amelyeket naponta l�tunk �s k�zbe vesz�nk, �s amelyeknek feltehet�en szabads�gukban �ll az �ket alkot� egyszerû testekk� sz�tbogoz�dni (ha kifejezhetem �gy magam). Hozz�fûzte m�g, hogy szeretn�, ha nem csig�zn�k tov�bb a v�rakoz�s�t, �s b�r tartott t�le, nem feledkeztek el a vit�hoz sz�ks�ges semmilyen el�k�sz�letr�l, s lesz�gezik, mit kell �rteni a princ�pium vagy elem sz� alatt. Carneades megk�sz�nte a figyelmeztet�st, �s azt mondta, ilyen fontos dologr�l nem feledkeztek meg. De mert �riemberek �s nagyon t�vol �ll t�l�k az a k�tes mulats�g, hogy az �res szavakon, kifejez�seken vagy fogalmakon val� civakod�sban lelj�k �r�m�ket, miel�tt Eleutherius bel�pett volna, minden neh�zs�g n�lk�l meg�llapodtak abban, hogy az elem �s a princ�pium kifejez�st egyen�rt�kûnek tekintik, �s tetsz�s szerint, v�ltakozva haszn�lj�k, s mindkett�n ugyanazt �rtik: azokat az egyszerû testeket, amelyekb�l a kevert testek �llnak �s amelyekk� v�g�l felbomlanak. Ugyanezen okn�l fogva (tette hozz�), meg�llapodtunk abban, hogy a megvitat�sra ker�l� n�zeteket, teh�t egyr�szt a n�gy elem, m�sr�szt a h�rom princ�pium h�veinek felfog�s�t t�rgyalva nem vizsg�ljuk meg apr�l�kosan, hogy ak�r Arisztotel�sz, ak�r Paracelsus, ak�r a nagy gondolkod�k b�rmely ford�t�ja vagy k�vet�je mit �rtett elem vagy princ�pium alatt; nem azt kutatjuk, hogy ezek vagy azok mit gondoltak vagy tan�tottak, hanem azt, hogy mi a peripatetikusok vagy az alkimist�k k�vet�inek nyilv�nval� �s leg�ltal�nosabb felfog�sa a t�rgyr�l.
 

...

Hatodik r�sz

Carneades, miut�n kifejtette ellenvet�s�t az alkimist�k h�rom princ�pium�nak szok�sos bizony�t�s�val szemben, hallgatott egy darabig, majd r�n�zett a bar�tj�ra, hogy l�ssa, csatlakozhatnak-e m�r a t�rsas�g t�bbi r�sz�hez. De Eleutherius m�g nem �rezte �gy, hogy b�rmi is tiltan� besz�lget�s�k folytat�s�t, �s azt mondta bar�tj�nak (aki ugyanazt vette �szre), f�lig-meddig arra sz�m�tottam, Carneades, hogy miut�n ilyen r�szletesen kifejtetted k�ts�geidet arra n�zv�st, hogy van-e meghat�rozott sz�m� elem, tov�bbl�psz, �s azt k�rdezed, hogy van-e elem egy�ltal�n. Bevallom, zavarba hoz, ha meghi�s�tod v�rakoz�somat, ann�l is ink�bb, mert az az id�, amelyet enged�lyezt�nk magunknak, tal�n elegend� a paradoxon vizsg�lat�ra, hiszen annyi k�vetkeztet�st vont�l m�r le ezzel kapcsolatban, hogy csak azt kell elmondanod, hogyan alkalmazn�d �ket �s mire jutn�l �ltaluk.

Carneades hi�ba mondta, hogy az id� nagyon r�vid �s m�r sokat besz�lt, s nincs felk�sz�lve ilyen nagy �s bosszant� paradoxon kezel�s�re, r�besz�l�sre v�g�l �gy sz�lt bar�tj�hoz, mivel te, Eleutherius, Ex Tempore fogsz nekem besz�lni az �ltalad eml�tett paradoxonr�l, annyit az�rt mondhatok neked (b�r tal�n ink�bb engedelmess�gem, semmint v�lem�nyem k�sztet erre a kijelent�sre), ha (felt�ve, hogy igazak a Helmontok �s Paracelsusok alkahesttel [univerz�lis old�szerrel] folytatott k�s�rletei, ha nevezhetem �gy �ket) m�goly k�l�n�snek tûnik is, m�gsem abszurdum k�ts�gbe vonni, b�r bizony�tani kellene, hogy sz�ks�g�nk van-e egy�ltal�n az elemek vagy a princ�piumok felt�telez�s�re.

�s hogy mint kor�bban, most se folytassunk f�l�slegesen vit�t k�l�n az arisztoteli�nusokkal �s a k�mikusokkal, az ut�bbi n�ven fogok vel�k szembesz�llni, mert az elemekr�l sz�l� tanaikat a modernek jobban �rt�kelik, hiszen olyan sz�nben tûnnek fel, mintha tapasztalaton alapuln�nak. �s hogy ne csak tisztess�gesen, hanem kedvez�en b�njak vel�k, megengedem, hogy a F�ldet �s a Vizet t�bbi princ�piumuk k�z� sorolj�k. Beleegyezem, hogy mondand�m ink�bb vonatkozik a peripatetikusok tanaira, akik semmit nem vehetnek tal�n annyira v�delm�kbe, mint ezt a k�t elemet; mert megfontolt emberek a Leveg�n k�v�l a Tûzr�l is kimutatj�k �ltal�ban, hogy imagin�rius dolog; �s a Leveg� nem vesz r�sz elemk�nt a kevert testek fel�p�t�s�ben, hanem csak a p�rusaikba �l bele, vagy ink�bb, s�lya �s fluidit�sa miatt, kit�lti a testek �regeit, ak�r �sszetett testekr�l van sz�, ak�r nem, ha az �regek el�g nagyok ahhoz, hogy befogadj�k �s nincsenek tele m�s, testesebb anyaggal.

A hib�kat megel�zend� fel kell h�vnom a figyelmeteket, hogy az elemeken most az �rtem, amit a legvil�gosabban besz�l� alkimist�k a princ�piumaikon, amelyek bizonyos egyszerû, t�k�letesen tiszta testek; semmilyen m�s testb�l �s egym�sb�l sem �llnak; az �sszes, t�k�letesen kevertnek nevezett test k�zvetlen�l ezekb�l �p�l fel �s v�g�l ezekk� bomlik le. Amit pedig k�rdezek: vajon van-e olyan test, amely az �sszes, �s minden egyes, �gynevezett elemi testben megtal�lhat�.

Ennek az ellentmond�snak a kijelent�s�vel, gondolom, sejtitek: nem kell olyan abszurdnak lennem, hogy tagadjam, vannak olyan testek, mint a F�ld, a V�z, a Higany �s a K�n, de a F�ldet �s a Vizet nem az �sszes kevert test, hanem az Univerzum, vagy ink�bb a F�ldgoly�nk alkot�r�szeinek tekintem. �s b�r nem tagadom hat�rozottan, hogy �sv�nyb�l vagy ak�r f�mb�l is nyerhet� n�ha foly�kony higany vagy �ghet� anyag, egyik�ket sem kell a fenti �rtelemben elemnek tekintenem, ahogy alkalom adt�n egyes�vel meg fogom nektek mutatni.

Hogy r�viden besz�moljak nektek arr�l, milyen alapokr�l sz�nd�kozom kiindulni, el kell mondanom, hogy a filoz�fi�ban elegend� oknak tûnik egy ismert �s fontos feltev�s k�ts�gbevon�sa, ha annak igazs�g�t m�g semmilyen megb�zhat� bizony�t�s nem t�rta fel. Ennek megfelel�en, ha megmutatom, hogy azok az alapok, amelyekre hivatkozva azt mondj�k, hogy vannak elemek, k�ptelenek kiel�g�teni a gondolkod� embert, azt hiszem, k�ts�geim �sszerûnek tûnnek.
 

...

Konkl�zi�

Carneades utols� szavait hamarosan zaj k�vette, amely val�sz�nûleg onnan j�tt, ahol a t�rsas�g t�bbi r�sze tart�zkodott. Figyelmeztet�snek tekintette Carneades, hogy ideje levonnia a konkl�zi�t vagy megszak�tania eszmefutattat�s�t, s �gy sz�lt bar�tj�hoz; rem�lem, l�tod m�r, Eleutherius, hogy ha a Helmontok k�s�rletei igazak, nem abszurdum megk�rdezni, vajon ez-e az a tan, amely semmilyen elem l�tez�s�t nem �ll�tja a kor�bban kifejtett �rtelemben. De az, az �rveimt�l elt�r�en, a testek elemz�sekor felteszi az alkahest csodaerej�t, �s ennek az er�nek olyan p�ratlan �s �ri�si hat�sokat tulajdon�t, hogy, b�r nem vagyok benne biztos, de lehet ilyen szer, m�gis nem kisebb, mint autoyia teheti bizonyoss� az embert, hogy val�ban l�tezik is. Ez�rt a te meg�t�l�sedre b�zom, hogy az alkahestes mûveletekre �p�tett �rveimet mennyire gyeng�tik a p�rjukat ritk�t� folyad�kok, �s emiatt nem szeretn�m, ha azt hinn�d, hogy �n az �sszes elemet elvet� paradoxont ugyanolyan val�sz�nû kijelent�snek tartom, mint eszmefuttat�som kor�bbi r�sz�t. Azzal, rem�lem, egyet�rtesz, hogy azok az �rvek, amelyeket a k�mikusok arra hoznak fel, hogy minden test h�rom vagy �t princ�piumb�l �ll, nem olyan er�sek, mint azok, amelyekkel �n bizony�tom, hogy nincs olyan bizonyos �s meghat�rozott sz�m� princ�pium vagy elem, amely �ltal�nosan minden kevert testben el�fordul. Felt�telez�sem szerint mondanom sem kell, hogy ezek az anti-alk�miai paradoxonok hasznosak is lehetnek; de k�v�ncsis�gom nem korl�toz�dik csup�n a k�miai k�s�rletekre, �s ki vagyok �n, csak egy fiatalember, egy fiatal k�mikus, aki csak kev�s k�s�rletet ismerhet ahhoz a nagy �s neh�z feladathoz k�pest, amelyet r�m test�lt�l; ezenk�v�l, hogy az igazat megvalljam, m�g az �ltalam ismert legjobb k�s�rletek egyn�melyik�t sem merem felhaszn�lni, mert m�g nem t�rhatom fel �ket; felt�telezem azonban, hogy abb�l, amit ezid�ig elmondtam, azt gondolod, hogy a k�mikusokat sokkal jobban �rdeklik a k�s�rletek, mint a m�g�tt�k rejl� okok keres�se vagy azoknak az elveknek a meg�llap�t�sa, amelyekkel a k�s�rletek megmagyar�zhat�k. �s val�ban, amikor Paracelsus �r�saiban olyan fantasztikus �s �rtelmetlen eszmefuttat�sokkal tal�lkozom, mint amilyenekkel az �r� pr�b�ra teszi �s rejtv�nyek el� �ll�tja az olvas�t, mik�zben kitûn� k�s�rleteket tal�l ki, �s b�r ritk�n magyar�z vil�gosan, gyakran �rzem, hogy tud�s van a birtok�ban, azt hiszem, a k�mikusok az igazs�g ut�n kutatva olyanok, mint Salamon tarziszi flott�j�nak haj�sai, akik hossz� �s f�rads�gos �tjukr�l nemcsak aranyat, ez�st�t �s elef�ntcsontot hoztak haza, hanem majmokat �s p�v�kat is; mert sok hermetikus filoz�fusotok �r�sai (nem mondom, hogy mindegyik�) a k�l�nf�le anyagokkal, a nemes k�s�rletekkel �s elm�letekkel egy�tt vagy a p�vatollakhoz hasonl�an l�tv�nyosak, de se nem szil�rdak, se nem hasznosak, vagy a majmokhoz hasonlatosak, amennyiben valamelyest �sszerûnek l�tszanak, noha egy �s m�s k�ptelens�g rejlik benn�k, �gyhogy amikor figyelmesen szem�gyre vessz�k �ket, nevets�gess� v�lnak.

Ezzel Carneades befejezte az elemekr�l sz�l� bevett doktrin�k elleni eszmefuttat�s�t; Eleutherius �gy �t�lte meg, nem lesz ideje b�vebben v�laszolni, miel�tt elv�ln�nak, de n�mi siets�ggel ezt mondta, bevallom, Carneades, hogy t�bbet sz�lt�l paradoxonaid �rdek�ben, mint v�rtam. �s b�r azok a k�s�rletek, amelyeket eml�tett�l, nem titkosak �s nem ismeretlenek el�ttem, sokat tett�l hozz�juk a magad�b�l, olyan m�don fûzted �ket �ssze, olyan c�lokra alkalmaztad �ket, �s olyan k�vetkeztet�seket vont�l le bel�l�k, amilyenekkel eddig nem tal�lkoztam.

�s b�r ez�rt arra hajlok, hogy ha Philoponus hallott volna t�ged, aligha tudta volna a k�miai hipot�zis minden pontj�t megv�deni az �rveiddel szemben, m�gis azt hiszem, hogy b�rmennyire tan�skodni l�tszanak is ellenvet�seid j�r�szt amellett, ami mellett sz�nd�koznak, nem tan�skodnak teljes m�rt�kben; �s azoknak a nagysz�m� pr�b�lkoz�sa, akiket te �tsz�li k�mikusoknak nevezel, tal�n szint�n bizony�t valamit.

Ez�rt ha megengedik neked, hogy val�sz�nûnek tekintsd:

El�sz�r, hogy a k�l�nb�z� anyagok, amelyekk� a kevert testeket a tûz szok�s szerint lebontja, nem tiszt�k �s nem b�rnak elemi tulajdons�gokkal, k�l�n�sen ebb�l az okb�l, �s hogy a hozz�juk tartoz� konkr�t jellegb�l annyit tartanak meg, hogy valamelyest �sszetettnek l�tszanak, �s gyakran tûnnek �gy, hogy csak egyetlen konkr�tumban k�l�nb�znek egy m�sik anyagban lev�, ugyanolyan nevû princ�piumt�l.

M�sodszor, hogy ezeknek a k�l�nb�z� anyagoknak a sz�ma nem pontosan h�rom, mert a n�v�nyi �s �llati testek t�bbs�g�nek alkot�r�szei k�z�tt a F�ld �s a flegma* is megtal�lhat�, �s nem is valamely meghat�rozott sz�m, amelyre a tûz (szok�s szerint alkalmazva) pontosan �s �ltal�nosan minden testet lebont, az �sv�nyokat ugyan�gy, mint a t�k�letesen kevered�k�nt sz�mon tartott t�bbit.

V�g�l, hogy vannak olyan min�s�gek, amelyekr�l egyik ilyen anyag eset�ben sem �ll�thatjuk biztons�ggal, hogy els�sorban benne lakoznak vagy hozz� tartoznak; �s van n�h�ny m�s min�s�g, amely �gy tûnik ugyan, hogy a kevert testek egyik vagy m�sik princ�pium�ban vagy elem�ben lakozik f�k�nt �s leg�ltal�nosabban, m�gsem sz�rmaztathat� bel�l�k, hanem sokkal �ltal�nosabb princ�piumokhoz kell folyamodnunk, hogy megmagyar�zzuk �ket.

Ha a k�mikusok (folytatja Eleutherius) olyan liber�lisak, hogy megadj�k neked ezt a h�rom engedm�nyt, rem�lem, leszel olyan udvarias �s igazs�gos, hogy ezzel a h�rom m�sik javaslattal �llsz el�, nevezetesen;

El�sz�r, hogy a k�l�nf�le �sv�nyi testek, �s ez�rt val�sz�nûleg a t�bbi is, S�s, K�nes �s Higanyos r�szre bonthat� le, �s csaknem minden n�v�ny �s �llat k�zzelfoghat� r�sze, ha nem is egyed�l a tûzt�l, de egy �gyes mester kez�t�l, aki els�sorban tûzzel dolgozik, �t k�l�nb�z� anyagra oszthat�, S�ra, Spirituszra** , Olajra, Flegm�ra �s F�ldre, amelyek k�z�l az els� h�rom l�ny�n�l fogva hat�konyabb, mint az utols� kett�, ez�rt r�szolg�l a h�rom akt�v princ�pium n�vre, kiv�ltk�ppen a kevert testek h�rom princ�piuma elnevez�sre.

M�sodszor, hogy ezek a princ�piumok, b�r nem mentesek t�k�letesen minden kever�kt�l, minden k�nyelmetlens�g n�lk�l az �sszetett testek elemeinek tekinthet�k, �s azoknak az anyagoknak a nev�t viselhetik, amelyekre a legink�bb hasonl�tanak �s amelyek nyilv�nval�an t�ls�lyban vannak benn�k; �s k�l�n�sen ebb�l az okb�l, ezen elemek egyike sem bonthat� tûz �ltal n�gy vagy �t k�l�nb�z� anyagg�, mint a k�zzelfoghat� anyag, amelyt�l elv�lasztattak.

V�g�l, hogy egy kevert test t�bb min�s�ge, de k�l�n�sen orvosi ereje f�k�nt a test egyik vagy m�sik princ�pium�ban lakozik, �s ez�rt �rdemes a t�bbit�l k�l�n, abban a princ�piumban keresni.

�s ebben (folytatta Eleutherius), azt hiszem, te is �s a k�mikusok is sz�vesen egyet�rtenek, hogy alkalmas k�s�rletekkel tudhat� meg a legbiztosabban, milyen k�l�nf�le r�szekb�l �llnak a testek, �s milyen m�don (ak�r aktu�lis, ak�r potenci�lis tûzzel) v�laszthat�k el a legalkalmasabban an�lk�l, hogy lebont�sukkor egyed�l a tûzre hagyatkozn�nk t�lzott m�rt�kben, �s �rtelmetlen�l t�bb elemre er�ltetn�nk sz�t �ket, mint amennyib�l a term�szet alkotta �ket, vagy az egyszerû princ�piumokat annyira lecsupasz�tan�nk, t�k�letesen elemiv� t�ve �ket, hogy m�r szinte haszontalann� v�ln�nak.

Ezeket javasolom (fûzte hozz� Eleutherius), an�lk�l hogy lemondan�k arr�l, hogy te magad l�tod igazolva ezeket az engedm�nyeket; nemcsak az�rt, mert tudom, hogy sokkal t�bbre tartod Candor tekint�ly�t a ravaszs�gn�l, �s ha m�r egyszer igaznak felt�telezt�l valamit, el�llsz t�le, ha megvil�g�tj�k el�tted, �s a jelen esetben nem sz�gyen, ha engedsz valamennyit paradoxonaidb�l, mert el�z� eszmefuttat�sod jellege �s alkalma nem k�telezett arra, hogy saj�t v�lem�nyedet fejtsd ki, hanem csak egy olyan szem�ly�t, aki szembehelyezkedik a k�mikusokkal. �gy h�t (vonta le mosolyogva a k�vetkeztet�st) elfogadhatod most, amit javasolok, �s az igazs�g szeretet�vel ahhoz ragaszkodj �szint�n, ami ravaszul k�pes volt szembesz�llni az igazs�ggal.

A siets�g megg�tolta abban Carneadest, hogy megv�laszolja ezt a k�rm�nfont h�zelked�st; am�g alkalmam lesz (mondta), hogy megismertesselek v�lem�nyemmel azokat az ellentmond�sokat illet�en, amelyekr�l besz�ltem, rem�lem, nem v�rod el, hogy megvil�g�tsam �rveim �rtelm�t. Ez�rt most csak annyit mondok neked, hogy nemcsak egy agyaf�rt term�szettud�s, hanem �n magam is fel tudok sorolni plauzibilis kiv�teleket n�h�nyukra; de sok �rvemet tal�n nem lehet egyk�nnyen megv�laszolni, �s arra k�sztetik majd ellenfeleimet, hogy legal�bb v�ltoztass�k meg vagy dolgozz�k �t hipot�ziseiket. �gy v�lem, nem kell arra eml�keztetnelek, hogy a n�gy elemmel �s a h�rom princ�piummal szembeni ellenvet�seimnek nem annyira magukat a tanokat kellett c�lba venni�k (mindk�t tan, de k�l�n�sen az ut�bbi sokkal ink�bb fenntarthat�nak tûnik, mint eddig l�tszott, azoknak az �r�knak a r�v�n, akikkel tal�lkoztam), hanem azoknak az analitikai k�s�rleteknek a pontatlans�g�t �s hat�rozatlans�g�t, amelyekre k�z�ns�gesen t�maszkodnak a feltev�sek bizony�t�sakor.

Ez�rt, ha a k�t megvizsg�lt felfog�s k�z�l egyet vagy b�rmely m�s olyan elm�letet, amely az elemekre vonatkozik, racion�lis �s k�s�rleti alapokon vil�gosan elmagyar�znak nekem, akkor nyugodtan elv�rhatod, hogy nem ragaszkodom annyira nyugtalan�t� k�ts�geimhez, �s belenyugszom, hogy a k�ts�gtelen igazs�g f�ny�ben v�ltoztassak rajtuk. �s (vonta le Carneades mosolygva a k�vetkeztet�st) tal�n nem sz�gyen egy k�tked� sz�m�ra, ha bevallja neked, hogy amilyen el�gedetlennek gondolt�l az el�z� eszmefuttat�s alapj�n a peripatetikusok �s a k�mikusok elemekre �s princ�piumokra vonatkoz� tanaival szemben, olyan kev�ss� l�tom, mit fogadjak el esetleg m�sok vizsg�lataib�l, amelyeket aligha tartok kev�sb� kiel�g�t�nek, mint a saj�tjaimat.

�lete:
(1627-1691) �r fizikus �s k�mikus. 1661-ben jelentette meg a Szkeptikus k�mikus c�m� munk�j�t, amely p�rbesz�des form�ban �r�dott. Ett�l sz�m�tj�k a modern k�mia kezdet�t. Newton kort�rsa volt. Kiterjed k�s�rleteket v�gzett a g�zok t�mak�r�ben is, �gy ismerte fel a r�la elnevezett t�rv�nyt.